Tudatosság - Már most "Az" vagy, nincs mit keresni! Csak szeresd magad!

Hogy kezdődött???
Egy "véletlen" folytán elkezdődött bennem egy mélyreható önismeret,
önmeghatározás. Felszínre hoztam mindent, ami megkeserítette
az életemet. Felismertem, megismertem azokat a dolgokat,
melyek táplálták az egómat. Persze akkor még azt hittem, hogy
az egó azt jelenti, én.
Tehát megismertem az engem meghatározó "lenyomatokat".
Elfogadni sem volt nehéz, mert "hozzám tartoztak":))).
Akkoriban tanulgattam, hogy a félelem a sötétség,
a szeretet pedig a fény. Sötétség pedig nincs, csak a
fény hiányát érzékeljük annak. Ezért a lenyomataimat egyesével
"kiraktam a fénybe". Gondoltam semmit sem veszíthetek, egy próbát
megér:)). És lássunk csodát:), elkezdtek halványodni, töpörödni.
Valamelyik talán meg is szűnt.
Az egóm egyre kevesebb táplálékhoz jutott, ekkor kezdődött,
vagy inkább kiteljesült a testi és a lelki fájdalom bennem.
Ahogy kezdett halványulni az egóm, és az érzelmi fájdalomtestem,
még jól megkínoztak, remélem utoljára:))).
Iszonyatos szívtájéki, toroktájéki fájdalmak és lelki vihar volt
jellemző azokra a hetekre.
Egyszer csak megszűnt minden, az "utolsó" elengedésemmel,
és konkrétan a semmiben éreztem magam.
Megszűnt az énképem és a világképem is.
Egy teljesen üres univerzumban lebegtem.
Se hang, se fény, se idő, a szokásos gondolatok se....semmi kapaszkodó.
Már kínomban azon gondolkodtam, hogy miért nem gondolkodok:))).
Jobb volt, mint előtte a "fájdalmas" korszak, de egy idő
után már kényelmetlenül éreztem magam.
Pár nappal később olyan zenét hallgattam, ami mindig nagy
hatással volt rám. Hirtelen felvillant egy kép, de inkább
érzés, hogy ki is vagyok én valójában. Amit láttam teljesen
elkeserített, kiborított. Mit tettem azzal, aki valójában vagyok??
Börtönbe zártam, étlen, szomjan kínoztam. A legsötétebb,
legmocskosabb lyukban hagytam sínylődni, mit sem törődve vele.
Nagy nehezen felhoztam a fényre, és zokogva örömünkben összeolvadtunk.
Azóta nem a semmiben lebegek, hanem a "Minden" áramlatában létezem:))).

De ne értsetek félre, ez nem a megvilágosodás, hanem az első lépcsőfok,
az oda vezető úton. Innen már csak a minősége változik az ÚTNAK.