Tudatosság - Már most "Az" vagy, nincs mit keresni! Csak szeresd magad!

Nap, mint nap, ahogy megfigyelem az embereket, akikkel találkozom, beszélgetek, vagy akik írnak nekem, gyakran tapasztalom azt, hogy a legtöbben szeretnének egy szebb, jobb, boldogabb, gazdagabb és teljesebb életet. Túlnyomó többségük figyelmének a középpontjában mégsem egy szebb és jobb élet áll, hanem a jelenlegi körülményeik. Azok a körülmények, amik szerintük „akadályozzák” őket abban, hogy valóra váltsák az álmaikat és megtapasztalják a valódi teljességet.

Az emberek többsége azzal van elfoglalva, hogy küzdjön a megélhetéséért, hogy túlélje valahogy a soron következő napot, hogy megoldja jelenlegi problémáit és feloldja a kapcsolataiban fennálló konfliktusokat, miközben a szívük mélyén mindegyikük egy boldog, gazdag és kiteljesedett életre vágyik. Te nem érzel ebben némi ellentmondást? Mert én nagyon!

Van a magatartástudományban egy elmélet, melyet egy amerikai pszichológus, egy bizonyos Abraham Maslow dolgozott ki, valamikor az 50-es években, azonban ma is meghatározó modellnek számít az emberi viselkedés kutatásában. Ez az elmélet az emberi motivációkat meghatározó szükségleteket helyezi rendszerbe, és azt állítja, hogy a szükségletek között fennáll egyfajta hierarchia, és, hogy általában az alacsonyabb szintű igényeket kell előbb kielégíteni, mielőtt a magasabb szintűek motiválhatnának bennünket. Mik is ezek a szükségletek, és milyen sorrend állítható fel közöttük Maslow szerint?

Alapvetően két féle csoportja van a szükségleteknek: hiány alapú szükségletek és növekedés alapú szükségletek. A hiány alapú szükségletek találhatók a „piramis” alján, míg értelemszerűen, a növekedés alapú szükségletek a „piramis” felső részén helyezkednek el. Haladjunk most mi is lentről, vagyis a hiány alapú szükségletek felől, felfelé, a növekedés alapú szükségletek irányába.

A szükségletek hierarchiájának legalsó szintjén helyezkednek el a fiziológiai szükségletek, mint éhség, szomjúság és szexualitás. Az elmélet ezeket tartja a legalapvetőbb emberi szükségleteknek, és azt állítja, hogy ameddig ezek nem nyernek kielégülést, addig a következő szintek nem jelentenek motivációt az egyén számára.

A második szinten találjuk a biztonsági szükségleteket úgy, mint fizikai védettség és kiszámíthatóság, a megszerzett javak megóvása, védelme.

A harmadik szinten állnak a szociális szükségletek: a szeretet, a valahová tartozás szükséglete, a gyengédség, a viszonzott szeretetkapcsolat iránti igény. Ennek kielégítése érdekében keres az egyén társat, alapít családot, és csatlakozik egy baráti, munkahelyi, vagy akár más jellegű közösséghez.

A negyedik szinten találjuk az elismerés iránti szükségleteket, úgy mint az önbecsülés, mások elismerése, hírnév vagy becsvágy. Ennek érdekében igyekszik az ember elfogadtatni és elismertetni magát, képességeit és rátermettségét.

Az ötödik szinten helyezkednek el az első növekedés alapú szükségletek, az ún. kognitív szükségletek. Ez a tudás, megismerés és megértés iránti igény. Ez serkenti újra meg újra tanulásra, fejlődésre az embert.

A hatodik szinten vannak az esztétikai szükségletek: a szimmetria, a rend, a szépség iránti igény.

A hetedik, legfelső szinten pedig az önmegvalósítás szükséglete áll: elérni a bennünk rejlő lehetőségeket, maximálisan kihasználni képességeinket.

Maslow szerint tehát, az egyén mindig az alacsonyabb szintű szükségletek kielégítése felől halad a magasabb szintű szükségletek felé, és egy magasabb szintű szükséglet kielégítésének igénye csak akkor hat motiváló erőként, ha a nála alacsonyabb szintű szükségletek már kielégítést nyernek.

Bevallom, én még nem találkoztam emberrel, aki ezt a „piramist” végigjárva valósította meg végül önmagát és teremtett magának egy igazán boldog és kiteljesedett életet.

Olyan emberrel találkoztam csak, akinek az életében feltűnik motivációs erőként egyik vagy másik, esetleg egyszerre több is ezek közül a szükségletek közül, és aztán az egyén tudatosan vagy tudattalanul rangsorol, hogy adott pillanatban számára melyik is a legfontosabb.

Olyan emberrel is találkoztam, aki megragadt egyik vagy másik „alacsonyabb” hierarchia szinten, gondoljunk csak azokra, akik kényszeresen keresik egész életükben a szexuális kielégülést, vagy éppen betegesen féltik és őrzik a vagyonukat, esetleg lelki megnyugvást remélve csatlakoztak valamilyen szektához, vagy vallási közösséghez, teljességgel kiszolgáltatottá válva.

Hogy ennek okát, és az elmélet – véleményem szerinti – hiányosságát, jobban megértsük, tekintsük most át a szükségletek hierarchiáját a Vonzás szemszögéből is.

Ahhoz tehát, hogy egy magasabb szintű szükségletünk motiváljon bennünket, előbb az alacsonyabb szintű szükségleteinket kell kielégítenünk. Vagyis, például előbb ennünk kell ahhoz, hogy más a biztonságunkat érintő kérdéssel is érdemben foglalkozzunk. Vagy éppen biztonságban kell éreznünk magunkat ahhoz, hogy a társ, vagy a barátok keresése legyen fontos a számunkra. Ugyanígy megfelelő családi és kapcsolati háttérrel kell rendelkeznünk ahhoz, hogy keressük mások elismerését, és így tovább.

Ez részben igaz is, ugyanakkor gondoljunk csak bele, hogy ha például jelenleg a legalsó szinten lévő szükségleteink kielégítésére törekszünk csupán, és a figyelmünket teljes egészében a létfenntartás érdekében vívott küzdelemre fordítjuk, akkor mit vonz majd ez az életünkbe? Természetesen nem mást, mint a létfenntartásért folytatott örökös küzdelmet.

Ugyanígy, ha csupán a biztonságunk megteremtésére, a javaink megóvására összpontosítunk, ez egyre több olyan helyzetet hoz az életünkbe, melyek megerősítik azt, hogy javainkat védenünk és óvnunk kell, például meglopnak, vagy kirabolnak minket, esetleg valamilyen erőszakos cselekmény áldozataivá válunk.

Ha pedig a viszonzott, és kiteljesedett szerelmet hajszoljuk folyamatosan, akkor egyre több olyan esemény érkezik majd az életünkbe, amikor tovább kereshetünk. Vagyis az a társ, akit életünk szerelmének gondoltunk, esetleg elhagy bennünket, vagy mi leszünk elégedetlenek vele, ezért egy új kapcsolat után nézünk.

Nem találkoztam még olyan emberrel, aki végig tudta volna járni ezt a hierarchiát, úgy, hogy mindig az adott szintre összpontosította a figyelmét. Csakis olyan emberrel találkoztam, aki valamelyik szinten megrekedt, és olyannal, aki mindig valami magasabb szint felé fordította a figyelmét. Mégpedig nem a következő szint felé, hanem egyenesen a piramis csúcsa irányába.

Igen, én még csak olyan igazán sikeres embert láttam a Világban, aki nem kötötte le a figyelmét valamelyik közbenső szint szükségleteinek kielégítésével, hanem egész életében ott bizsergett, ott mocorgott a bensőjében valami, ami arra szólította, hogy valósítsa meg önmagát.

A Világ legsikeresebb embereit, azokban a nehéz pillanatokban sem érdekelte a létfenntartásuk, vagy a biztonságuk, esetleg a szeretet kapása és a valahová tartozás érzése, vagy éppen a másoktól bezsebelt elismerés, amikor éppen nélkülöztek, vagy nem volt fedél a fejük felett, és ennivalójuk is alig akadt. A Világ legsikeresebb és ma is legboldogabb embereinek a szeme előtt a legsötétebb és legelkeseredettebb pillanataikban is csak egyetlen cél lebegett, mégpedig az, hogy megvalósítsák Önmagukat, hogy valóra váltsák azt az Álmot, aminek megvalósításáért ezt a létidőt választották!

Csak az Álmuk lebegett a szemük előtt, mert tudták, hogy ennek az Álomnak a megvalósulása az, amiért ide jöttek, és ami leginkább tükrözi a Világ és Önmaguk felé is azt, hogy kik Ők valójában!

Neked mi lebeg a szemed előtt?

Te is az Álmodra összpontosítasz, vagy minden figyelmedet leköti az, hogy valamilyen módon fenntartsd magad?

Szegezd a tekintetedet az Álmodra, és soha egyetlen pillanatra sem vedd le róla!

Lebegjen a szemed előtt éjjel-nappal, hogy mindig emlékeztessen arra, hogy miért is vagy itt valójában!

Összpontosíts az Álmodra, mert ez az Álom lesz az, ami segít Téged abban, hogy megtapasztald Valódi Önmagad és azzá válj, Aki valójában vagy!

És ahogy lassan haladsz Álmod megvalósításának útján, egyszer csak azt veszed majd észre, hogy legalapvetőbb szükségleteid kielégülése folyamatosan biztosítva van, anélkül is, hogy törekednél a kielégítésükre. Hogy Te magad, és minden javad tökéletesen biztonságban van. Hogy Tökéletes párkapcsolatban élsz és a legmagasztosabb szeretet hatja át minden emberi kapcsolatodat. Hogy az emberek elismernek és tisztelnek, és nem kell különösebben törnöd magad azért, hogy bármilyen „praktika” segítségével elfogadtasd magad. Hogy tudásod egyre kiterjedtebb és egyre kevésbé szorítkozik „földi” tanulmányokra, könyvekre, mesterekre és iskolákra. Hogy a szépséget nem kell megalkotni, mert ott van mindenben, mindenkiben és mindenhol, és csak engedni kell kibontakozni.

Összpontosíts szíved legmélyebb, leglángolóbb Vágyára!

Összpontosíts az Álmodra!

Az Álmod mutatja számodra az Utat, ahhoz a Csodálatos, Szeretetteljes Lényhez, Aki valójában vagy!

Kövesd hát, ez a dolgod csupán!