| Forrás:
www.asztralutazas.hu |
|
|
|
Kiskoromban,
az önfeledten játszós, külvilág nem
létezős időszakomban, mikor az ember még nem
gondolkodik a nagyvilág dolgairól, mindig azt hittem,
az országok vezetői a legnemesebb, legtisztább,
kreatívabb és segítőkészebb emberei.
Hiszen ők azért vannak ott, hogy a világ dolgait
rendezgessék, s az embereket segítsék. Ők azért
kerültek oda, mert kirívóan nemes emberek, van
bennük valami plusz, és legfőképp azért
mert, ők ezt szeretnék csinálni, élvezni, hogy
jót cselekedhetnek.
Mindig
úgy gondoltam, bár a felnőttek élete nehéz,
dolgoznak (minek teszik, ha nem élvezik??? Mi sem játszunk
olyat, amiben nem leljük örömünk) kéthavonta,
félévente lesz valami elég nagy újdonság,
felfedezés, találmány, ami nem csak könnyít
az életükön, de föl is rázza őket a
monoton „dolgozak-eszenek-tvt-néznek-alszanak-dolgoznak”
folyamatú „csodálatos”életritmusukból.
Egy
szó, mint száz, mindig azt hittem, az életminőség
rohamoson javul majd, mert az ember okos értelmes, kreatív
és hát miféle probléma állhatna
hosszútávon az útjába?
Aztán
úgy eltelt röpke 15 év és persze közben
rájöttem, hogy működnek dolgok a felnőttek
világában. Főleg ebben az utolsó tizenöt
évben, egész ezen idő alatt kialakult egy olyan
kényelmetlen érzésem, hogy valami nincs rendben.
Mintha valami mesterségesen visszatartaná az Élet
lendületét. Megállt volna a fejlődés?
Lehetetlen. Hiszen az emberi technológia, a tudathoz hasonlóan
mindig hatványozottan fejlődik. Pl., az utolsó száz
évben a dolgok többet fejlődtek, mint azt megelőző 500
ban. É abban az ötszázban megint többet, mint
azt megelőző 1000 ben. De nem is számok lényegesek.
Ez a valami nem stimmel érzés vezetett el az új
energia témájának felfedezéséhez,
ami aztán mai napig változatlanul legkedvesebb a
szívemnek.
Gondoljatok
csak bele kedves barátaim, lehetséges lenne ez? Hogy
több mint x éve robbanó motoros autókkal
járunk, mikor majd száz éve már Henry
Ford is azzal járt? Hol van következő lépcsőfok?
Sok keresés olvasgatás net szörfölés
után elém tárult az új energia világa,
ezeknek az elképesztően egyszerű, mesés bőséget
nyújtó technológiáknak csodálatos
birodalma. Hát persze hogy létezik energia a térből,
vagy vízből, vagy egyéb számtalan úton s
módón, hisz az Univerzumban minden Energia, ezáltal
nem túl nehéz kikövetkeztetni, hogy az tök
egyszerűen bizony közel végtelen mennyiségben
rendelkezésünkre áll. Hát miért nem
cuppan rá mindenki a témára, a pizzás
fiútól a miniszterelnökig, hiszen ezek a
felfedezések mindannyiunk életét tennék
valami döbbenetes mértékben könnyebbé,
kényelmesebbé. Igazi szabadsága lehetne
mindenkinek. Hát nem ezt akarjuk?
Nem
értettem mi van. Miért nem jön ez tv ből, miért
nem erről beszél sarki zöldséges s-a többi
s-a többi. Oké hogy olaj meg pár ember jól
él belőle, de az a poén, hogy az új energiával
még ők is még jobban élhetnének. Ha nem
is anyagi értelemen, mert azt az ő esetükben azt már
nem lehetne fokozni, de találhatnának valami ezen
túlmutatót az életben: újdonság
érzését, izgalmat, fejlődés lehetőségét,
az alkotás képességét, vagy csak azt a
semmihez sem hasonlítható érzést mikor
segíteni tudsz valakin (ráadásul sokakon) és
neked tényleg nem kerül semmibe. Na, mindegy, gondoltam,
és ekkor jöttem rá, hogy az új energiának
van egy másik oldala, második pólusa, aspektusa,
ha így tetszik, mely nélkül az első, azaz maguk a
technológiák mit sem érnek.
Ez
pedig az ember maga, avagy az embere tudata. Ha nem vagyunk érettek
rá, hogy egymást önzetlenül segítsük,
a közös jót a személyes érdek elé
helyezzük, (ez is mekkora paradoxon, hiszen a közösben
te magad is bent vagy, míg a személyseben csak te
magad, tehát, megint nem veszítesz semmit, csak adsz)
akkor ezek döbbenetesen ígéretes új
energiás cuccok mit sem érnek. Aztán az elmúlt
egy évben, főleg itt a vége felé, érzem
igazan, hogy változnak a dolgok. De nagyon. Az emberek úgy
viselkednek egymással az utcán, hogy magam is
meglepődök néha. Átengedjük egymást a
zebrán, nyugodtan vezetünk, többet mosolygunk meg
ezer ilyen apró dolog. Kezd kialakulni valami hatalmas
közvetlenség, önzetlenség, tisztelet, igazi
emberi viselkedés. Ez pedig röviden a tudat fejlődése
egy bizonyos szintre, ami az új energia második
összetevőjét képviseli.
Csakis
a kettő együtt hozhatja el azt a világot, amit sokan
vízöntő korszakának neveznek. Ami itt van
nyakunkon, benne élünk, mert elkezdődött.
Én
pedig, most hogy mindez tényleg itt van, újra lehetek
gyerek, s kérdezhetem az egyre fogyó, hitetlen
felnőtteket:
miért csinálod még mindig azt,
amit nem szeretsz?