Hűségesen olvastam Buddha beszédeit, meditáltam rajtuk, szatszangokon vitáztam értelmükön. Aztán nem maradt el a hatás, egyre tisztában láttam az ösvényt, mely a megvilágosodáshoz vezet. De mielőtt megvilágosodhattam volna, megtudtam, hogy Buddhának nem is volt megvilágosodási diplomája. Sőt egy megbízhatatlan hobó volt, mert meglógott királyi teendői elől, helyette bandákat alapított, és kergették a folyót.
Mikor kellően benyalogattam sebeimet, Jézus szavait kezdtem olvasni. Már egyre jobban vetettem és az aratásom is szebb lett. Megadtam ami a császáré és ami az Istené. Szeretni kezdtem felebarátaimat. De akkor aztán megtudtam, hogy Jézusnak nem voltak iratai, melyek igazolják, hogy Isten fia.
Csalódtam. Kerestem, hát egy élő mestert. És újra kezdtem boldog lenni, de aztán mutogatni kezdtek az emberek rá, hogy nagy a szakálla és meleg a turbánja. Így aztán egy divatosabb mestert kezdtem keresni. Hamar találtam is egy híres egyetemen végzett kis aranyos mestert. Szakálla sem volt, csak pici borostája. Tolle mester végre divatos fénymunkás volt, mikor megtudtam, hogy öngyilkossági kísérlete is volt, és mivel nem mutogatja a kórházi zárójelentését, így megint csalódtam.
Így ma csak papírfigurákat hajtogatok, és reménykedem, hogy nem kell mindig kedvesnek lennem...