CSAK
AZ SZÁMIT, HOGY TE MIT GONDOLSZ MAGADRÓL!
Ne foglalkozz a bírálókkal és ítélkezőkkel
írta: AVonzasTorvenye.hu, 2008-03-03
Amikor valamire vágysz, valamit szeretnél megvalósítani, elérni az
életedben, higgy benne, hogy a Magasabb Intelligencia ösztönöz erre.
Téged választott erre a feladatra, mert tudja, hogy képes vagy rá,
célja van veled és a terveiddel. Soha ne fojtsd el magadban ezt a
vágyat, főleg akkor nem, ha mások nem hisznek benne, hogy meg tudod
csinálni, esetleg (többnyire a hátad mögött) gúnyolódnak, bírálnak vagy
elítélnek miatta.
Ne hagyd, hogy győzzön a
„mit mondanak majd az emberek”, vagy a
„családom ezt sohasem értené meg”, vagy „a barátaim elfordulnának
tőlem”. Csak az számít, hogy te hogyan érzel az adott dologgal
kapcsolatban. Ha izgatottság fog el, amikor rá gondolsz, lelkes vagy,
amikor azzal foglalkozol, újabb és újabb ötletek állnak sorban a
fejedben, amikor azt a dolgot tervezed, akkor ne hagyd, hogy bárki
visszahúzzon! Csak csináld! Biztos, hogy képes vagy rá! Minden terv,
amiben rendületlenül és pozitív töltettel hiszel, megvalósul és sikert
hoz! A legvadabb terved is.
Az ember csak akkor
lehet maradéktalanul boldog, ha ott él, ahol igazán
szeretne, ha úgy él, ahogy igazán szeretne, ha azzal él, akivel igazán
szeretne, ha azt csinálja, amit igazán szeretne. A te vágyaid a tieid,
nem másoké. Ne hagyd, hogy mások irányítsák az életed, hogy a
racionalitásra hivatkozva mások döntsenek helyetted. Ha nem tesz
boldoggá a munkád, lépned kell. Ha nem tesz boldoggá a kapcsolatod,
lépned kell. Rajtad kívül senki sem tud változtatni a helyzeteden.
Amint a jó érzéseidet kezded követni, rohamos mértékben válik jobbá az
életed, szinte meseszerű lesz a köréd épülő új világ.
Ha a családi kötelékeid
megsínylik a váratlan önbizalmadat, ne aggódj,
már időszerű volt, hogy lazábbak legyenek. Ha a baráti kapcsolataid nem
élik túl a fejlődésedet, ne aggódj, már időszerű volt, hogy véget
érjenek.
Napoleon Hill így ír
erről: „A legtöbb ember megengedi rokonainak,
barátainak és másoknak, hogy olyan mértékben befolyásolják, hogy már
képtelen élni a saját életét. Mindez csak azért lehetséges, mert félnek
a bírálatoktól. Sokan rosszul házasodnak, kitartanak döntésük mellett,
és szerencsétlenül élik le az életüket, mert félnek a bírálattól, ami
akkor érheti őket, ha kijavítják a tévedésüket. (Mindazok, akik
engednek ennek a félelmüknek, tudják, milyen jóvátehetetlen pusztítást
eredményez, lerombolva az ambíciók és az eredmények elérésének vágyát.)
Milliók és milliók nem mennek felnőtt korukban tanulni, mert félnek a
bírálattól, vagy hogy esetleg megmosolyogják őket. Számtalan nő és
férfi, fiatalok és öregek, kötelességtudatból megengedik rokonaiknak,
hogy tönkretegyék az életüket, mert félnek a bírálattól. (A kötelesség
egyetlen embertől sem követeli azt, hogy hagyja szétrombolni személyes
ambícióit és azt a jogát, hogy a saját életét élhesse.) Az emberek nem
mernek kockázatot vállalni az üzleti életben, mert félnek a bírálattól,
amiben kudarc esetén részük lehet. A bírálattól való félelem ilyenkor
erősebb, mint a siker utáni vágy.”
Azt nem tudod
megakadályozni, hogy mások véleményt alkossanak rólad, a
külsődről, a gondolataidról, a kapcsolataidról, a tanulási vagy
munkamorálodról, a gyereknevelési módszereidről, a karrierépítési
technikáidról, a vállalkozó szellemedről, a vágyaidról… egyszóval az
életedről, de azt igenis meg tudod akadályozni, hogy hatással legyenek
rád. Meg tudod tenni, hogy ne foglalkozz velük. És ha boldogan akarsz
élni, tedd is meg!